Csibi Júlia

Lakóhelye környékének tájait örökíti meg linómetszetein. Egyszerre érdekli a közvetlen közeli és a végtelenbe vesző, a lába alatti felszántott földre ugyanúgy tekintettel van, mint a távoli hegyvonulatokra. A technika a visszafogott színek mellett is megengedi a finom árnyalatok kialakítását, mégis olykor túl semlegesnek, sterilnek tűnik a végeredmény. Nem egyértelmű a szándék, világos ugyan a téma önmagában való kezelésének intenciója, a tudatos „embertelenség”, tehát az emberi jelenség vagy tevékenység elhagyása (bár utalásként: keréknyom, házikó azért megjelenik), de még így is túl tágnak, irányítatlannak érezzük a szemlélőnek meghagyott feladatot. A szépen megformált táj tud akár önmagáért is beszélni, ám akkor ezt érdemes jelezni.

(forrás: http://209.85.129.132/search?q=cache:CwXWyvAwWRUJ:www.uj-muveszet.hu/archivum/2006/szeptember/somhegyi_zoltan.html)