Ujj Zsuzsa

Amióta először érintettem agyagot, tudom, hogy ezzel az anyaggal szeretek legjobban foglalkozni. Ez az első találkozás még óvodás koromban történt, a balatonparti agyagos parton, sárból gyúrtam az első figuráimat. Érdeklődésemet otthon is támogatták, így hát mindig volt a kezem ügyében gyúrható, alakítható anyag. Eltökéltségemben már középiskolai tanulmányaimat is a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola kerámia szakán végeztem, majd innen egyenes utam vezetett az Iparművészeti Főiskolára. A diploma megszerzése után Dániában, Koppenhágában folytattam posztgraduális tanulmányokat. Hasznos és tanulságos volt megismerkedni az ottani tervezők gondolkodásmódjával, látni az iparművészet és a design szélesebb perspektíváit. Hazatérve érdeklődésem és a kínálkozó, avagy hiányzó lehetőségek hozták, hogy saját műhelyt alakítsak ki.

Mindig is az volt az elsődleges elképzelésem, hogy használati értékkel bíró, míves, érzelmekkel telített kerámia- és porcelántárgyakat hozzak létre. Fontosnak tartom a kapcsolódást a régió hagyományaihoz, amelyet a szecesszió világában lát ok kiteljesedni. A legtöbb tárgyam funkcionális. Használatuk közben érzelmeket, hangulatokat közvetítenek. Akár a régi tárgyak, amelyek már koruknál fogva is hordozzák azokat az értékeket, amelyek rohanó világunkban eltűnni látszanak: a szépséget, az egyediséget, a személyességet és az időtlenséget.

Azonban szerteágazó szakmai kíváncsiságom és technikai érdeklődésem időről időre olyan kalandokba sodornak, amelyek látszólag távolabb esnek a szigorúan vett designtól. Ilyen kalandok eredménye a Ken You Art?, és a Szalaggyakorlatok kiállítás anyaga, a Milleniumra készült Palmetta sorozat, és a gazdagon díszített Medúza vázasorozat, amely a porcelánfestés technikáival való közelebbi megismerkedést jelentette. Ilyen kalandok után mindig visszatérek következesen épített készlet sorozatomhoz, amelyet talán legfontosabb munkámnak tartok. Lassan 15 éve dolgozom rajta, minden évben néhány újabb darabbal bővítve a sorozatot. Szinte minden munkámban megjelenik a spirális, a csigamotívum. Ennek egyik oka az élővilág iránti múlhatatlan érdeklődésem, de talán még fontosabb, hogy munka közben mélységesen átélem a motívum szimbolikus vonatkozásait: a fejlődést, visszatérést, megnyílást, visszahúzódást, mintha együtt lélegeznék az univerzummal. Ez jelenti számomra a munkában átélhető legnagyobb boldogságot. Emellett a legenda szerint a  porcelán nevét egy "porcellana" nevű tengeri csigáról nyerte, ehhez hasonlították az első, Európába érkező kínai porcelánokat. 

Célom olyan tárgyakat létrehozni, amelyek a hétköznapokat is különlegessé teszik. Azzal, hogy közönséges, megszokott funkciókat gondolnak újra, remélem, hogy megerősítik használójuk jelenlétét a saját életében, hogy ne mellesleg, hanem teljes átéléssel forduljanak az evés-ivás alapvető tevékenysége felé. Azon vagyok, hogy bizonyítsam: a kisszériás illetve a teljesen egyedi porcelán design tárgyaknak a XX. század végén is helye van – nem a tömeggyártás versenytársaként, inkább alternatívaként. Kis szériában, limitált példányszámban készítem tárgyaimat saját műhelyemben. 1240 °C-on égetem, máz alatt és máz felett kézzel festem, aranyozom őket.

Szakmai életrajz
Tanulmányok, ösztöndíjak,dijak, eredmények