Megyeri László

A művészi pálya nehézségeire alsó tagozatos kisdobosként döbbentem rá először. Volt egy gyönyörű, rozsdás, törött bicskám. Tudtam, ezzel az eszközzel nagy dolgokra vagyok hivatott: a bujkáló lehetőséget meg is láttam az út menti árokban egy hatalmas sáros gyökérben, amit haza is húztam magam után. A baj csak az volt, hogy ezt teljes kisdobosi díszöltözékben tettem…

Közvetlenül az érettségi előtt megtudtam, hogy a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat szobrászokat, restaurátorokat szeretne saját magának kinevelni úgy, hogy a vállalaton belüli munkák mellett beiskolázza őket a Török Pál utcai Képzőművészeti Középiskolába. Olyan gyakorlati tudást szereztem a vállalatnál, amit sehol máshol nem tanulhattam volna meg. Ami a legtöbbet adta: egy faszobrász-restaurátor csoporttal jártuk az ország műemlékeit. A szobrászmunkát igazán itt lehetett megtanulni. Komoly pótlásoknál nem szabadott látszania a különbségnek, hogy én, vagy egy 200 évvel ezelőtt élt mester faragta-e. Néhányan önállósodtunk a vállalattól 1980-ban.

Tíz év vidéki templomi restaurátori munka következett. Szerettem, de család, gyerek mellett sokáig nem megy ez a csavargó élet. Ráadásul úgy éreztem, hogy a helyreállítás kapaszkodó és útmutató volt az önálló szobrászmunkák felé, van mit hozzátennem ahhoz, amit tanultam.

Családommal 1992-ben költöztünk Veresegyházra, ahol már önálló műhelyben kezdhettem dolgozni. Előbb kisebb díszmunkák, majd egyre komolyabbak következtek. Mostanra számos munkám található meg közterületeken, valamint magántulajdonban.

A tartalom határozza meg, hogy a fával hogyan bánok. Ha belefér a természetes formába, azzal dolgozom, de ha megkívánja a téma, akár az ácsszerkezetek összetettségéig fokozom a szobor felépítését.

Ahhoz, hogy a pályának értelmet adjunk, meg kell próbálni valami pici pluszt hozzátenni a szobrászat világában tartalmilag és formailag felhalmozott tudáshoz.
Formai próbálkozásom abban tér el a fő csapásiránytól, hogy nem a térből hasítja ki a szobrot, hanem a teret rajzolja körül vele. Azon a keskeny ösvényen próbálok járni, ahol a többrétegű gondolat megfér a csak esztétikát váró szemlélő igényével.